2012. június 8., péntek


Gondolkozz el rajta, mikor azt hiszed, csak Téged bánt az Élet...
Nézz körül a világban.. láthatod az embereket, akik az utcán élnek
Ha azt hiszed, hogy csak neked fáj, mikor kit szeretsz mással látod
Nézz meg egy vakot... ki soha nem láthatja meg a napvilágot
Ha azt hiszed ver a sors, mikor az emberek rosszat kiabálnak Rád
Nézz meg egy süketet, ki soha nem hallhatja az Élet dallamát...
Ha azt hiszed Te vagy az egyetlen, akit akadályok veszik körül...
Nézd azokat, kik nem tudnak járni.. arcukon mégis mosoly derül
Ha azt hiszed rossz helyre születtél, s Téged senki nem szeret
Nézz meg egy árvát... ki könnyes szemmel nézi a szüleidet...
Ha azt hiszed, hogy nem kapsz időt, hogy begyógyuljanak a sebek
Nézd azokat, kik hirtelen hunytak el.. nem ölelhették át szeretteiket
Mielőtt panaszkodnál nyisd ki a szemed, rosszabb is lehetne...
S rájössz, hogy nem sírva kell eltöltened a napot, hanem nevetve.
Köszönd meg, amit a sorstól kaptál... ne háborogj sohasem...
Nem tudhatod, mi lesz holnap... Ez vezessen az Életben!





1 megjegyzés:

  1. Igen, más szemlélettel és értékrenddel kell látnunk a világot. Sok ember elégedetlenül éli az életét, folyton panaszkodik, noha az egészsége rendben van. Mások, akik nagy veszteségekkel élnek... értékelik az életet, ismerik az értékét. Egyik versem hasonlít ehhez az idézethez:
    GERENCSÉR HAJNALKA: HA TE VOLNÁL…


    Ha te volnál az, kinek lelke ily érzékeny,
    Te is megtennéd, hidd el, mert érzem,
    Rendet tennél mindazon fejekben,
    Kik nem gondolnak bele e kegyetlen helyzetekbe.

    Ha te volnál az, aki nem láthat,
    Se színt, se alakot, se fényt, se árnyat,
    Ó ember mondd, akkor mit éreznél?
    Akkor sem együttérző lennél?

    Ha te volnál az, aki szegény,
    Nem lenne mit enned, fejed felett nem lenne fedél,
    Ó ember mondd, akkor mit tennél?
    Emellett egyszerűen csak elmennél?

    Ha te volnál az, aki nem hall,
    Kinek lelkét nem melegíti se hang, se dal,
    Ó ember mondd, akkor mit éreznél?
    Akkor is lelketlen lennél?

    Ha te volnál az, aki védtelen és kiszolgáltatott,
    Kinek cseppet sincs ínyére, hogy ez így adatott,
    Ó ember mondd, akkor mit tennél?
    Akkor is embertelen módon viselkednél?

    Ha te volnál az, akinek baleset vagy betegség
    Keserítené meg az egész életét,
    Ó ember mondd, akkor mit éreznél?
    Akkor sem együttérző lennél?

    Ha te volnál az, akinek lételeme
    A mindennapos bizonyítás lenne,
    Ó ember mondd, akkor mit tennél?
    Kit eddig lenéztél, arra épp fel kell nézzél!

    Ha te volnál az, aki évekig ágyban élnél,
    S így még jobban fájna lelked, szeretnél és remélnél,
    Ó ember mondd, akkor mit éreznél?
    Ha rád ezért nem tekintenének emberként.

    Ha te volnál az, akinek tudata,
    Átköltözne egy másik dimenzióba,
    Ó ember mondd, akkor mit tennél?
    Csak nevetnél, hisz nem te vagy, ki így él?

    Ha te volnál az én helyemben,
    S közvetve ebben élnél,
    S éreznéd, tudnád: NEM, EZT ÍGY NEM LEHET!!!
    A sok fájdalom és kín mellett
    Az egészségesek meg nem bélyegezhetnek!

    Ó ember mondd, neked ez nem fájna?
    Ha a lelked a szenvedő lelkekbe belelátna?
    Az ember élete a legértékesebb,
    Szeretettel közelíts, csupán erre kérlek!

    Ember kérlek…tegyél félre mindent!
    A lenézést, a szánalmat,
    S érezd bele eme sorsokba magad!
    Értsd meg, EZT ÍGY NEM SZABAD!
    Embernek születtél, másokért FELELŐS vagy!

    Ne embertelen légy, hanem ehelyett,
    Segíts, teremtsünk élhetőbb életet!
    Hozz fényt és színeket a leterhelt lelkekbe,
    S tedd lehetővé, hogy a napos oldalon éljenek!

    Ha te volnál az árnyékban…
    Fájna, hogy az életnek két oldala van…
    S te lennél ez első – én sejtem,
    Ki hidat teremtve - mindenkit a napos oldalra emelne!





    VálaszTörlés