Én vártam rád. vártam hogy minden rossz visszafordul, és újra az lesz veled s velem mint az elején. reménykedtem benne, hogy csak rossz napjaid vannak. ezért türelmes voltam. tűrtem hogy semmibe veszel, miközben igen is voltak közös érzéseink. de tudod mit ? meguntam.. nem téged, mert téged nem tudlak! ezt a nyomorult lehetetlenséget, mert amikor rád nézek, még mindig ugyan úgy az ürességet látom, nem magamat!