Minden egyes nap ott megyek el melletted...és tudom, soha nem leszel az enyém..

Hiába sírsz,akitől várod,úgysem fogja letörölni a könnycseppjeidet..

~ Fogadom, segítek hogy szeress élni, hogy mindig gyöngéd leszek hozzád és lesz elegendő türelmem, hogy beszélek amikor azt kell és hallgatok veled amikor nem, hogy nem bánom ha nem szereted a ribizlitortát, hogy a szíved melegében élek és az lesz az otthonom. ♥ 

:DDDDDDDDDD

Ha szeretsz valakit,az nem azt jelenti hogy belájkolod az összes képét vagy állapotát facebookon, hanem azt hogy odamész hozzá,és a fülébe súgod: "szeretlek,és SOHA nem akarlak elveszíteni!" ♥

~Nem tudtam, helyes-e vagy sem, ahogy döntök... a döntés, hogy elszakadjak Tőle, de megtettem. Megtettem azzal a reménnyel, hogy így jobb lesz. Jobb lesz Neki. Olyat talál, aki megérdemli... Aki megbecsüli, úgy, ahogyan nekem kellett volna...

Ha valakit valóban szeretsz, azonnal tudod, ha megbántod - nem azért, mert látod az arcán, hanem mert a bántás pillanatában önmagadon érzed a bántalmat, neked is fáj - és tudod, hogy nem kellett volna. Nemcsak neki, neked is sajog, azonnal. A szeretet nem ismer sem időt, sem távolságot.

Egy olyan mércét állítottál fel,ami a csillagokig ér..egy rakéta sem tudná elérni...de én mindig próbálkozok...és SOSEM SIKERÜL...

~saját~

~ A múltat lekell zárni ! Nem azért, mert rossz volt, hanem mert halott !

~Soha ne add fel, ha még megpróbálnád. Sose töröld le a könnyed, ha még sírnál. Sose elégedj meg egy válasszal, ha még kérdeznél, sose mondd, hogy már nem szereted, ha nem tudod elengedni.

Ha valakit tényleg szeretsz, tanulj meg várni. Lehet, hogy most nem kell együtt lennetek, de a jövőben igen. 

Megpróbálsz visszaemlékezni, hogy mikor kezdődött az egész, és rájössz, hogy hamarabb kezdődött, mint hitted. Sokkal hamarabb. És ez az a pillanat, amikor megérted, hogy a dolgok csak egyszer történnek meg. És akármennyire akarod, sosem fogsz újra úgy érezni. Soha többet nem fogod azt érezni, hogy a felhők fölött három méterrel vagy.

Abban a percben mikor felfogtam, hogy ő már nem az enyém akkor szerettem a legjobban.

Szakítás után te nem tudod...de a másik félnek is ugyanúgy fáj...:/
~saját~

Annyira hiányzik,hogy rámírj. Hogy minden nap éjfélig beszéljünk,hogy én legyek az első gondolatod reggel.. és hogy én legyek az a lány,akiért mindent megtennél..Bár minden olyan lenne mint régen.. Kár,hogy olyan már sosem lesz.

~ Titkolom, pedig minden percben téged várlak..

Csak még egyszer búj hozzám, a búcsúkönny oly hasztalan,

Ne hullajts értem egyet sem, csak fogadd el, már vége van.

Ha a történeted része kell, hogy legyek, akkor egy napon visszatérsz!

- örülök hogy te mindig ilyen vidám vagy.

- így látod? 

- így. 

- és azt szereted, ha ilyen vagyok? 

- azt. 

- akkor örülök, hogy nem ismersz teljesen.

Ma már a fájdalom simogat helyetted..

Mindig rossz átélni a viszonzatlan szerelmet, de igazán gyötrő akkor,amikor az a fiú, aki után sóvárogsz, nap mint nap ott járkál az orrod előtt, és szemmel láthatóan jól érzi magát nélküled. . .

Amikor elköszönünk egymástól, és hátat fordítunk egymásnak, én még mindig visszatekintek, hogy utoljára láthassam. És amikor már hazafelé tartok, minden perc elteltével egyre jobban hiányzik. És miért? Mert szeretem.

Eltűnődtél már azon, hogy vajon melyik a rosszabb: kimondani valamit, majd azután azt kívánni, bárcsak ne tetted volna - vagy nem mondani semmit, és később azt kívánni, bárcsak kimondtad volna?

Mikor azt mondod: 'nem tudom, hogy mit érzek irántad' hazudsz. Ezt jól tudom én is, és jól tudod te is. Mondd inkább azt, hogy nem érzel semmit, mert olyan nincs, hogy valaki ne tudja eldönteni az érzéseit. A képlet egyszerű. Vagy érzel valamit vagy nem érzel semmit.

Jöhet bárki, mondhat bármit, ez a szem mindenben téged lát .. ♥

Remélem, egy nap majd visszanézel, és eszedbe jut minden, amink volt.. és megbánsz majd minden egyes percet, amikor megbántottál !

Sosem fogod megérteni, hogy miért fáj ennyire nekem, mert nem te vagy az, aki sír, nem te vagy az, akit magára hagytak, nem te vagy az, aki túlságosan szeretett, nem te vagy az, aki olyan emberhez ragaszkodik, aki már elhagyta.

Én vártam rád. vártam hogy minden rossz visszafordul, és újra az lesz veled s velem mint az elején. reménykedtem benne, hogy csak rossz napjaid vannak. ezért türelmes voltam. tűrtem hogy semmibe veszel, miközben igen is voltak közös érzéseink. de tudod mit ? meguntam.. nem téged, mert téged nem tudlak! ezt a nyomorult lehetetlenséget, mert amikor rád nézek, még mindig ugyan úgy az ürességet látom, nem magamat!

UTÁLLAK ! UTÁLLAK ! UTÁLLAK ! UTÁLLAK !

SZERETLEK ! ♥

ÉRDEMES ELOLVASNI...

 Tudod milyen érzés az, amikor valaki, akit szeretsz ott van melletted, mégis mintha egy hatalmas szakadék lenne köztetek? Hogy milyen, amikor írsz Neki és napokig várod a választ, majd rádöbbensz, hogy hiába vársz, mert nem fog írni? Hogy milyen mikor nagy nehezen elhiszed, hogy veled jó is történhet, aztán egy napon ráébredsz arra, hogy mégis hazugság volt az egész? Hogy milyen az, amikor legszívesebben mindent elmondanál, de mégsem teszed, mert tudod, hogy Ő nem így érez; és mert úgy gondolod, hogy ha nem mondod ki, akkor nem is igaz? Hogy milyen, mikor el kell engedned valakit, aki soha nem is volt igazán a tiéd, de mégis az életed része volt? Nem ugye? Neked fogalmad sincs ezekről az érzésekről. Te csak a felszínt látod belőlem, az álarcomat, amit azért öltöttem magamra, hogy ne lásd mennyire fáj az, amit velem teszel. A gondolataimban és a szívemben zajló harcok, küzdelmek Téged nem érdekelnek, megelégszel azzal, hogy látszólag minden rendben.

Nem tudom megváltoztatni az érzéseidet, bárhogyan próbálom
Minden egyes csókodat még itt érzem az ajkamon...
Nem tehetek mást, mint, hogy csendben végignézem.. 
Hogy egy pillanat alatt.. romba dől az egész Életem
Összedől a kártyavár.. mit oly nehezen építettünk fel..
Hiába teszek bármit is.. küzdenék.. de búcsúzni kell..
Mikor majd elsétálsz mellettem az úton.. lehajtod a fejed..
Talán még Neked is egy pillanatra megremeg a lelked...
Csak egy halk sóhaj.. egy aprócska gondolat.. minden álom..
Hogy ki elsétált mellettem.. talán egyszer még két karomba zárom .

Ha az eszemet ki tudnám kapcsolni, már rég ott állnék a házuk előtt, és becsengetnék, azt remélve, hogy ő nyit ajtót...

A fájdalom soha nem múlik el teljesen. Az ember valahogy kezeli, él tovább, de a fájdalom mindig ott van. :|

Minden álmodért harcolnod kell, hiszen ki tudja: lehet, hogy amelyiket elengeded, éppen az tenne teljessé!

‘Megrémít a szeretet, amit néha mintha látnék a szemeidben. De a legrémisztőbb mégis az, amit én érzek: hogy amikor rám mosolyogsz, a szívem megremeg - amikor pedig nem velem beszélgetsz, megszakad. Amikor úgy érzem, hogy Te is ugyanannyira szeretsz, mint én Téged, akkor legszívesebben magamhoz ölelnélek és soha nem engednélek el! Néha elegem van az egészből, de ilyenkor egy újabb mosollyal ismét magadhoz láncolsz. Mégis, az egész az én hibám. Mert szeretlek, amit tudom, hogy nem lenne szabad. Ez a legnyomorúságosabb az egészben: hogy soha nem szerethettem volna beléd..’

Nyújtsd mindig a legtöbbet! Ne elégedj meg azzal, ami vagy! Próbálj meg az lenni, ami lehetnél!

Egy nap jönni fog valaki, és értékelni fogja azt amit ő nem értékelt . .

Néha jó egyedül lenni.. végig gondolni, megbánni azt az elpazarolt időt, amit olyan emberekkel töltöttem, akik nem érdemlik meg..

Néha egy-egy pillanatra mégiscsak sikerül az időt megállítanunk. Olyankor a világ mintha elolvadna körülöttünk. Aztán feleszmélünk és az idő halad tovább. De azt a csodálatos pillanatot, amit magunkévá tettünk, többé semmi és senki nem veheti el tőlünk.

Remélem azért néha amikor egyedül érzed magad, eszedbe jut hogy èn melletted lennék ha hagynàd! :/

Amiért érdemes meghalni, azért élni kell. ♥

Évek múlnak el, bennem mégis létezel, emléked nem törli semmi el.

Vétkezni emberi dolog - de isteni érzés:)

A legnagyobb hiba, amit életed során elkövetsz az, ha állandóan attól félsz, hogy elkövetsz egyet !

Hiába kéred, nem változom meg, ilyen vagyok, más nem leszek.

Kapaszkodnom kellett volna beléd, nem kellett volna, hogy elengedjelek..

Amikor azt hallod, "erre nincs időm", mindig tudd, hogy azért nincs ideje rá, mert nem tartja annyira fontosnak azt a valamit, hogy időt szánjon neki... Hiszen mindenkinek csak arra van ideje, amire időt szakít magának, és mindenki csak arra szakít időt, amit fontosnak tart!

Lehet, hogy nem láthatlak annyiszor, ahányszor szeretnélek. Lehet, hogy nem tarthatlak egész éjjel a karjaim közt, de a szívem mélyén biztosan tudom, hogy te vagy az egyetlen, akit szeretek, és akit soha nem fogok elfelejteni.

Ha kövér vagy:Undorító vagy.

Ha sovány vagy: Anorexiás vagy.

Ha jól öltözöl fel: Beképzelt vagy.

Ha rosszul: Ízléstelen.

Ha sok fiú ismerősöd van: Kurva vagy.

Ha kevés: Leszbikus vagy.

Ha megvéded magad: Nagyszájú vagy.

Ha hallgatsz: Nyuszi vagy.

Szóval: Nincs mit tenni a kritikák akkor is jönnek bármilyen vagy. ! Büszke vagyok arra amilyen vagyok és LESZAROM ,hogy mások mit gondolnak Rólam. !

Szakítotok , de a közös képek meg vannak az smsek sincsenek kitörölve .. és ha ezt végig nézed el mosolyodsz és ezt mondod : milyen jó volt vele ..

Nehéz dolog minden nap ugyanazt látni. Végig nézni, amint elmegy melletted, és közben rád se néz. Figyelni, amint épp mással beszél,vagy épp nevet. Reménykedni, hogy egyszer talán megakad rajtad a tekintete. Hogy talán majd le se tudja venni rólad. Bízni, majd csalódni. Nap, mint nap, mindig ugyanez. Egyszer beletörődsz, hogy nincs esélyed, máskor csak sírsz emiatt. Vagy reménykedsz, álmokat gyártasz... Olyan ábrándokat kergetsz, amit soha nem érhetsz el. Elmész a poklok poklába, és visszajössz onnan. Megtépázva, és megint hátrahagyva egy darabot magadból... De te csak várod a napot, amelyen egyszer talán rád néz, amelyikben még beszélhetsz is vele. De ez a nap nem akar eljönni. Soha, pedig hányszor elképzelted már, és hány álmatlan éjszakád volt emiatt? Tudod, butaság valakit ennyire szeretni, mégsem tehetsz ellene. Hogy is tiltakozhatnál? Nem szüntethetsz meg valamit, amit nem szándékosan alkottál. Sőt, amit nem is te alkottál. Megküzdhetsz a legnagyobb félelmeiddel, bárkivel, és bármivel... De ezt az érzést nem tudod legyőzni. A felszín alásöpörheted, elrejtheted. Azt szabad. És lehet. Néha még kell is. De magadat nem csaphatod be huzamosabb időn keresztül. Rád fog törni újra, és újra, az az eszméletlen vágy, hogy a közelébe legyél, hogy láthasd, hogy megérintsd... És mégse lesz soha semmi. Hiába a remény, hiába a könnyek. Ez az élet, és nem egy tündérmese. Valaki boldog, más meg szomorú. Ilyen az egyensúly. Mert nem csak te szereted. Más is. És ha viszonozná az érzéseidet, az valakinek hatalmas fájdalom lenne. Akkor is, ha te a világon semminek se tudnál így örülni. Talán ezért nem lehetsz boldog. Valahogy mindig te kapod meg a 'szenvedő' szerepét. Akinek a végén semmi se jut. Csak fájdalom és mélyüresség. Amit nem tölthet be többé semmi. Semmi..

Emlékszem, hogy dobogott a szívem, amikor először láttalak mosolyogni. Milyen nehéz volt a szemedbe néznem anélkül, hogy rögtön fülig beléd ne szeressek. Emlékszem, hogy féltem szeretni téged mielőtt megismertelek. Hogy sajogtak a múlt sebei, de te begyógyítottad őket. ♥

Mindennek van jó és rossz oldala. Tőlünk függ, melyiket keressük meg előbb. Eső után, ha felnézel, a szép szivárványt látod, de ha lefelé tekintesz, a sarat.

Nem vagyok féltékeny csak emlékszem, hogy anno mi is barátokként kezdtük..~

A tudás olyan mint a körömlakk..az alkohol lemossa* :DD

 Néha a sors összehoz két szerelmest, 

csupán azért, hogy elszakítsa őket egymástól. 

Néha a főhős végül helyesen választ, 

de az időzítés mindig rossz. 

És ahogy a mondás tartja, az időzítésen múlik minden.

Ha túlságosan ragaszkodunk a múlthoz, 

a jövő talán sosem jön el.

...már nem fáj az érzés, de hűen őrzöm meg a neved, 

elhagytál furcsa módon, hát isten Veled... </3

Utálom, ha olyasvalaki bánt meg, akire tudom hogy nem tudok szívből haragudni...

Akartam...és ő is akart..

Megkaptam..és ő is megkapott..

Szerettem..és ő is szeretett..

Kívántam és ő is kívánt..

Én akarom..és ő már mást akar..

Ha megtehetném mindent újra kezdenék. Soha mással így én nem éreztem még. Minden álmom hidd el rég valóra vált.

Szeress úgy hogy jó legyen, én most vágyom még rád.

Egyszer majd szeretném ha vissza jönnél, hogy elmondjam, hogy amióta elmentél valami folyton hiányzott az életemből...ne hidd, hogy nem próbáltam mással pótolni...próbáltam de ez olyan mintha a szívedet pótolnák egy művel...lehet hogy dobog és életben tart, de soha nem fog úgy érezni mint az igazi...

A legrosszabb érzés nem a magány, hanem az, hogy akit te sosem tudnál elfelejteni, megfeledkezik rólad..

Olyan voltam neked, mint egy rossz helyen tett nagy eskü. Újra és újra vissza akartam térni hozzád, pedig megannyi fájdalmat okoztál. Nem is tudom, hogyan kellene ezt elmondanom, mert egyszerűen nem találom a megfelelő szavakat. Kerestelek mindenütt, ahol csak jártam, mindenben téged szerettelek volna látni, és sokszor láttalak is. Te az én sötét életembe behatoló, könnyemből felhőt formáló örömöm voltál. A leghatalmasabb szerelemmel szerettelek. De immár nem remeg tovább a szívem. Most már csillapodik és hagyd, hagy múljon el ez is. Az idők végéig sorsom leszel te, akkor is, ha ezer másik szerelem is jön helyette.

Egy pasinak soha ne a szavaira, hanem a tetteire figyelj! Ígérni bármit lehet- tenni viszont csak azt, amit meg is tesz!

Ne a külsőt nézd, az megtéveszthet. Ne a gazdaságot nézd, az elveszhet. Keress valakit aki megnevetett, mert gyakran egy egyszerű mosoly a legsötétebb napokat is bearanyozza.

S keress olyan valakit, aki a szívedben mosolyt kelt.

Ha nem keres, nem is voltál igazán fontos számára SOHA !

Biztos vagyok abban, hogy a mennybe jutok.. mert a poklot már megjártam!

Mindig ez van .. megszeretem aztán elvesztem..

Visszanézek a múltba...visszaidézem az emlékeket.! És rájövök,hogy én voltam az aki rosszul csinálta... Most meg fáj...nem az hogy boldog vagy,hanem az hogy mással..és nem VELEM..