Onnan tudom, hogy jó szíved van, hogy abban a pillanatban, hogy megismertelek, harcolni akartam érte.

Nem akarlak kifordítani, nem akarok rád láncot tenni. Semmi mást nem akarok, mint meghagyni téged annak, akibe beleszerettem. Azt akarom, hogy mellettem AKARJ maradni szabad akaratodból.
Kövesd az álmaidat, legyenek saját céljaid, légy önmagad… csak csinálj helyet nekem az életedben, és örök társad, örök cinkosod leszek!
Mert... a szerelem számomra nem azt jelenti, hogy egymáshoz láncoljuk magunkat, a szerelem az a szabadság, – annak a szabadságnak kellene lennie – amit együtt élünk át.

Az egész életre szóló, boldog szerelmes kapcsolatok titkos receptje a következő: sohasem arra kell figyelni, hogy mit kaphatunk, hanem mindig azt kell nézni, hogy mit adhatunk.

Kérlek, fogadj el olyannak, amilyen vagyok, s akkor egyre jobb leszek!

“Nem vagyok fiatalabb nálad. Nem számít, milyen öreg vagy, milyen fiatal vagy. Csak az számít, amit érzünk. Nem érdekel, hogy gazdag, szegény, hogy százéves vagy, vagy húsz. Ha az ember szeret valakit, akkor ezek a dolgok nem számíthatnak.”

Egy férfi nagynak tűnhet a saját és mások szemében, amikor erőszakoskodik az emberekkel. De egy nő szemében akkor tűnik nagynak, amikor eléggé szerény ahhoz, hogy azt mondja: bocsánat.

Amikor napok múlva is ugyanúgy érzed az illatát, és még mindig visszhangzanak a fejedben a mondatai, vissza tudod idézni, milyen amikor csókol, és hogy milyen jó azt érezni, amikor átölel, és úgy érzed, semmire nincs szükséged rajta kívül. Emlékszel a mosolyára, és arra, hogy a füledbe súgta halkan, hogy szeret. Amikor minden egyes búcsúzáskor úgy érzed, egy kis rész meghalt belőled, mintha kiszakították volna a szívedből. Amikor nem tudsz várni, hogy újra lásd, amikor pedig újra találkoztok, legszívesebben a nyakába ugranál, esetleg meg is teszed. Amikor egy életre elegendő sem lenne elég belőle, nem tudsz vele betelni, vele kelsz és fekszel, állandóan a fejedben jár. Nos, ez a szerelem...