Sajnálom, hogy ennyire szeretlek, és sajnálom, hogy te nem, sajnálom, de nem szégyellem, hogy tetszettél nekem. Sajnálom, hogy amikor kérdezted, én rögtön azt mondtam: igen! Sajnálom, hogy amikor jó volt, Én őszintén élveztem. Sajnálom az orrom, a hajam, hogy nem hosszabb vagy rövidebb. Sajnálom, hogy én csak én vagyok, majdnem az, de csak majdnem. Én kölcsönadtam játszani, Te meg elhagytad a szívem, sajnálom, de egy kis időre, most jobb, ha elteszem…

Nem kell a rossz. Már nem. Nem akarom az elérhetetlent hajszolni, nincs rá energiám. Nem akarom, hogy legyen rá. Nem kell. Ami az enyém, az úgyis jön, bedobja magát a földbe, aztán elkezd kihajtani úgy, hogy észre sem veszem, és ott virágzik mellettem. Van ilyen.A legjobb dolgok úgy száguldanak be az életedbe, hogy észre sem veszed őket, csak azt, hogy már ott vannak, és az életed részei. Csinálhatsz bármit velük, nem tudod elrontani. Lehetsz akármilyen buta, nincs következménye, mert ez már csak ilyen. Meg kell tanulnod hinni abban, hogy semmit sem ronthatsz el. Semmit.

Teljes az, aki ember, akinek érzései vannak. Aki mer hibázni, és nem sírni felette, hogy Úristen, most mi lesz. Mi lenne, megy tovább, és harcol, addig, amíg el nem éri a célját. Kimutatja, ha szeret, és nem fél összetörni. Miért is félne? Hiszen tudja magát adni, hogy is ne tudná. Ismeri a saját lelkét, minden egyes gondolatával tisztában van, így nincs miért félnie. Nem a pillanatban találja ki magát. Ő már ismeri a lelkét. Nem gagyog butaságokat össze-vissza, tudatos. Tudja, hogy mit akar az élettől, és hogy mennyit várhat el magától. Nem a festék, vagy a ruha teszi vonzóvá, hanem a fellépése: ragyog, tündököl, képtelenség elmenni mellette. Tisztában van azzal, hogy butaság a tökéletest keresni, mert olyan nincs. Olyan viszont van, amikor találsz valakit, aki elfogad úgy, ahogy vagy. Hiszen legbelül valójában mindannyian arra vágyunk, hogy azért szeressenek, amilyenek vagyunk. Érezni, hogy „elég az, ami vagyok”. 

"Egy pasi akkor nő fel igazán, amikor rádöbben, hogy felesleges a tökéletesnek tűnőt kergetnie, ugyanis nem a leggyönyörűbb nőre van szüksége, hanem arra, aki képes egyetlen mosolyával bearanyozni az életét. "

Nem akarok tökéletes lenni,csak pótolhatatlan!

"Ez azoknak a lányoknak szól, akik éjjel fent maradnak olyan zenéket hallgatva, ami a jelenlegi helyzetükhöz illik. Akik elrejtik a félelmeiket, bántalmaikat, fájdalmaikat és könnyeiket egy mosoly mögé, nevetnek és kuncognak nappal. Azoknak a lányoknak, akik a kezükön hordják a szívüket, azoknak a lányoknak, akik imádkoznak, hogy csak egyszer is sikerüljön valami és meg lesznek elégedve. A lányoknak, akik a párnájukba sikítanak, s párnájukra sírnak, mert senki sem hallgatja meg őket. A lányoknak, akiknek rengeteg titkuk van, de egy léleknek sem mondják el. A lányoknak, akik naponta hibáznak és meg is bánják. Akik sohasem nyernek. A lányoknak, akik fent maradnak éjjel ARRA AZ EGY fiúra gondolva és remélve, hogy valamikor észreveszi őket. A lányoknak, akik elfogadják az életet úgy, ahogy van, akik remélik jobb lesz az élet. A lányoknak, akik teljes szívükkel szeretnek, még akkor is, ha folyton összetörik azt. A lányoknak, akik azt hiszik vége van.

Az igazi lányoknak, az összes lánynak : Gyönyörű vagy!"

Ne sírj kicsim! Én itt vagyok neked!