Egy ponton majd rájössz, hogy valakiért vagy valamiért olyan sokat tettél, hogy az egyetlen lehetséges lépés az, ha megállsz. Hagyd őket békén. Sétálj el. Ez nem olyan, mintha feladnád, és nem olyan, mintha nem próbálkoznál. Annyi az egész, hogy meg kell találnod a határt a határozottság és az elkeseredettség között. Ami tényleg a tied, az úgy is a tied lesz, ami pedig, az nem számít mennyire keményen próbálkozol, úgysem lesz soha.

Féltékeny vagyok , dühös vagyok , aggódó vagyok , kíváncsi vagyok ... Mindez csak azért, mert érdekelsz ! !

Olykor túl későn jövünk rá, hogy a saját hibáinkból veszítünk el valakit.

 Ha soha többé nem beszélnénk, kérlek emlékezz erre: örökre megváltoztam miattad és amiatt, amit jelentettél nekem.

...mert a legszebb álom az mely sohasem teljesül...

,,Az igazi barátok nem azok,akikkel leülsz mindennap iszogatni,az igazi barátokkal nem kell mindennap találkozni,az ember egyszerűen tudja,hogy ott vannak,ha szükség van rájuk"

HIÁNYZIK MINDEN! 

Ahogy átölel, ahogy visszalép, hogy még egyszer megcsókoljon, amikor olyan erősen fog magához, mintha soha nem akarna elengedni. Amikor csak ültünk egymás mellett és néztünk egymást. Amikor sétáltunk, nevettünk. A boldogtalan percek. Bármi is történt, mi kibírtuk és együtt maradtunk. Soha nem fogom megérteni, hogy lehetett ennek így vége, hogy ennyire szeretem!